Mikor még csak hét éves voltam, elvesztettem a két legjobb barátom, mivel a szüleim úgy döntöttek, hogy visszaköltöznek Mokpóba, a szülővárosukba. Ott nyitottak egy kis éttermet, ahol én és a bátyám segédkeztünk néha iskola után. Először nagyon hiányoztak a srácok, eleinte gyakran írtam nekik levelet édesanyám segítségével, de sajnos csak Hyukjae válaszolt, és ő sem rendszeresen. Egyik levelében leírta, hogy Siwon szülei eltiltották őket egymástól. Egy idő után azonban Hyukjae levelei is elmaradoztak, ami mélyen belül nagyon bántott, mivel akkoriban Mokpóban még nem volt egyetlen barátom sem, így csak Hyuk levelei okoztak örömet a mindennapokban.
De mivel Hyukjae nem válaszolt három hónapon keresztül a levelemre, úgy döntöttem, hogy ideje elengedni a régi életem és új barátokat keresni, és ennek édesanyám örült a legjobban.
Az iskolában megismertem egy Ryeowook nevű fiút, akivel összebarátkoztam. Ő és kiskori barátja, Kyuhyun segítettek betömni azt az űrt, amit Siwon és Hyukjae elvesztése okozott. Hamar összebarátkoztam velük és elválaszthatatlan barátok lettünk, még középiskolában is együtt maradtunk, csupán hozzánkcsapódott egy másik srác, akit Kim Kibumnak hívtak, és aki egyben az első szerelmem lett.
Valójában ez egy se veled, se nélküled szerelem volt. De végre sikerült megszabadulnom abból a folytogató románcból. Erősnek kellett lennem, hogy meghozhassam azt a döntést, hogy ismét a fővárosba költözzem. Még saját magamnak is féltem bevallani, amiért eleinte vonakodtam ettől... De barátaim és családom támogatása miatt erőt vettem magamon és elfogadtam az ajánlatot, hogy a Flowers nevű, méltán híres étteremben dolgozzam.
Mikor felkerestek, nem hittem el, hogy az étterem volt főszakácsa személyesen engem ajánlott. Nagyon örültem, mégis tartottam attól, hogy egyedül kell élnem. Mokpóban a bátyámmal éltem egy lakásban, amit közösen béreltünk, de itt Szöulban egyedül vagyok, vagyis leszek. Donghwa eljött velem, hogy segítsen berendezkednem az új házamban, amit az étterem egyik tulaja keresett nekem.
~*~
Az új lakásom előtt már várt egy öltönyös férfi, aki mosolyogva köszöntött engem és a bátyámat. Ő volt az a bizonyos úriember, aki a lakást kereste nekem. Kinyitotta nekünk az ajtót, majd megadta a kódot hozzá és már benn is voltunk a lakásban. A lakás csodálatos volt, a nappaliban az amerikai stílus uralkodott és a legtöbb tárgy fehér színben pompázott. A nappali szobából pedig be lehet látni a jól felszerelt konyhába, ami fehér és fekete színben tündököl.
- Ez csodálatos - nézek körbe csillogó szemekkel. - De... elmehetnénk az étterembe is? Már nagyon kíváncsi vagyok...
- Persze, de előbb nem szeretné behozni a dolgait?
- Az ráér. Viszont az étterem nem - villantottam rá legszebb mosolyom.
- Donghae-sshi... - valamit mondani akart, de mikor ismét ránéztem, abbahagyta és elmosolyodott. - Rendben, induljunk.
Mosolyogva ültünk be Soo Man úr kocsijába és indultunk el Gangnamba, ahol az étterem van. Csodálkozva néztem, hogy mennyi minden megváltozott Szöulban, mióta nem itt lakom, de nem tagadom, hevesen vert a szívem, amiért itt lehetek. Most már örültem, amiért elfogadtam ezt az állást.
Amint megérkeztünk a Flowershez, levakarhatatlan mosollyal pattantam ki a kocsiból. Mihelyst elindultam az ajtó felé, megpillantottam egy ismerősnek tűnő férfit. Fehér nadrágban volt, barackszínű inget viselt, amit a könyökéig tűrt fel, haja ragyogó fekete volt. Semmit sem változott gyerekkorunk óta.
- Siwon... - megrökönyödve néztem, amint elsétál mellettem a kocsijáig, majd beszáll és elhajt.
Nagyon sok kérdésem lenne hozzátok... ^^"
1. Hogy tetszett az első 'rendes' fejezet? Nagyon zavaró, hogy ilyen kis rövidke lett?
2. Mit gondoltok Donghae karakteréről? :)
3. Örültök neki, hogy már az első részben felbukkant Siwon?
4. Mit gondoltok a végén mik lesznek a párosok? (Többet is mondhattok. :P)
5. Várjátok már a Kibum által okozott konfliktusokat? :D
Bővítettem a 'Bevezetőt', szóval lessétek meg azt is. ^^
Jó éjt. :)